Nyírő Csíksomlyón

Ebben az évben Pünkösd hete két tanulságot hozott:

1. A csíksomlyói búcsú már nem a régi. Az már (rég) nem régiós jellegű vallási jellegű megemlékezés hanem pánmagyar elpolitizált tömegrendezvény. Már nem a csíkiak katolicizmusáról szól, hitük megvédéséről. Az már az összmagyar összetartozásról szól. Jönnek már mindenünnen-mindenki, Argentinából és Ausztráliából is, vallási felekezettől függetlenül, egy a közös bennük: magyarok. Kemény jobboldali fennhangokkal, ami már gyakran súrolja a fasisztoid jelzőt. Ez a rendezvény már rég nem a megbocsájtásról szól, a (katolikus) hit fontosságáról és a krisztusi értékrend vállalásáról. Nem a közösségről szól és annak (megtartó) erejéről hanem pontosan a kirkesztésről, mindenki jöhet aki magyar, a többi ki van zárva. Ez nem már nem katolikus ünnep hanem pánmagyar tömegrendezvény, amire a politikum szépen lassan rátelepedett. Olyannyira, hogy ha nem voltál a somlyói búcsún, legalább egyszer, akkor már nem is vagy igazi magyar.

2. Nyírő újratemetéséről csak annyit: hát már van kampánytemetés is, diplomáciai feszültséggel. Erről két megjegyzés: 1. Sokan próbálják bizonyítani, hogy ez nem kampánytemetés és Nyírő remek irodalmi munkásságát hangsúlyozzák. Kérdem én: azok a politikusok akik ezt csinálják eddig miért nem jöttek rá hogy Nyírő milyen kiváló író? Miért pont most a somlyói búcsú előestéjén találták ki, ami annál is fontosabb mert önkormányzati választások kampányában szorong az egész ország, és természetesen a Székelyföld is. 2. Hála Istennek a nagyobbik rommagyar politikai pártnak nem jutott eszébe ez a húzás, illetve ha eszébe is jutott nem volt hozzá kellő anyagi fedezete, hogy egy megszervezze. Mert ha Markóéknak is eszükbe jutott volna és lett is volna anyagi fedezetük erre, Nyírőt eltemették volna Udvarhelyen és a diplomáciai cirkusz is nagyobb lett volna.

UI. Azt a házat amelyikben Avram Iancu élt Vásárhelyen – pontosabban azon a telken lévő házban – hétfõn hajnalban, ismeretlen tettesek felgyújtották. Véletlen egybeesés lenne?