Még mielőtt valaki is valamit mondana, szeretném kijelenteni: magyar vagyok és erdélyi. Román állampolgár. Vagyis nagyban hasonlítok még vagy 1 500 000 emberre, szűkebb-tágabb környezetemben.
Ellentétben másokkal nem néztem nagy tisztelettel Dan Manolăchescu-ra. Próbáltam elfogadni olyannak amilyen, félig román, félig magyar, gyorsbeszédű, temperamentumos emberke aki szeretné élvezni az életet. Soha a fejemben meg sem fordult, hogy Árpád deszcendenciáját lássam benne, de még Traianus-ét (vagy netalán Decebal-ét) sem. Elvégre mi közöm az ezelőtt 1000-2000 évvel ezelőtti eseményekhez. Véleményem szerint semmi.
Vagyis van Dan és én, a jelenben. Értünk fogják húzni a harangot de nem délben, hanem délután négykor amikor elkísérnek utolsó utunkra, addig is a déli harangszó a kereszténység védelmében szól. Nem a magyarokért, nem a spanyolokért vagy olaszokért vagy akármelyik másik „katolikus nemzetért”. Csak mi hisszük azt, hogy értünk szól.
Megértem Dan-t, de ugyanakkor egy picit sajnálom is, meg egy kicsit irigyelem is. Tudja a fene hova tegyem.
Rommagyar létemre más emberekkel szemben kicsit félszeg vagyok (főleg külhoniakkal kapcsolatban) mert nem tudom meghatározni magamat egyértelműen. Most magyar vagyok? - nemzetiségemet (etnikumomat) tekintve, vagy netalán román? - állampolgárságomat véve alapul. Hogyan határozod meg magad egy magyarországi magyar előtt, aki azt állítja rólad hogy román vagy? Esetleg hogyan határozod meg magad egy magyarországi román előtt? Baj van, és nem Köpecen! Nos, tessen elképzelni azt a szitut amikor is, az emberke vegyesházasságból származik. Most old meg a helyzetet. Szociológiai és antropológiai szempontból egyértelmű a helyzet, nem úgy személyes megközelítésben. Ha nem is minden nap, de szembesülnöd kell azzal hogy egyik sem vagy, pontosabban mindegyikből egy kicsi. A románokkal nem tudsz mindenben egyetérteni, hisz magyar is vagy, de a magyarokkal sem tudsz teljesen zöld ágra vergődni, hiszen egy kicsit román is vagy. Na poftim kulturö! Önmeghatározásbeli dilemmái nem lehetnek valami könnyűek. Mindkét etnikum próbálja „magáévá tenni”. Elvárja hogy közvetítsen, hisz mindkét rész benne van. Igen ám de egyik sem bízik meg teljesen benne, hisz sem Árpád vére nem tiszta az ereiben, sem Decebal-é (vagy Traianus-é – tetszőlegesen választható)!
Morfondírozok: miért várják el Dan-tól, hogy egyértelműen karolja fel a „magyar ügyet” vagy a „román ügyet”. Tovább menve miért akarja a többség (bármilyen színű is legyen az), hogy ugyanolyan legyen mint ők? Miért nem lehet Dan, Dan, olyan amilyen? Olvasatomban: a többség miért él társadalmi vagy jogi kényszerítő erejével? Könnyebb az egyértelmű helyzeteket megoldani! De soha senki sem gondolt arra hogy az élet nem egyértelmű és nem is egyszerű. Miért kellene a mások megértsék problémáidat, akkor amikor nem vagy hajlandó megérteni az övékét?
Autonómia – Európai Unió – Koszovo
Hatalmi kérdések. Semmi más. Ami tetszik ebben a felállításban mindkét fél az autonómia kapcsán az EU-val vagdalkozik jobbra-balra, előre-hátra. A magyarok is eúznak és a románok is eúznak, keresve a motivációs alapot és a fogást a másikon. Ha eddig a Canossa-járás Moszkva irányát vette, mostantól a divat Brukszelessz. Mi a különbség? Most nem Moszkvától kapjuk a pénzt és az engedélyt, hanem egy kicsit nyugatabbra fekvő fővárosból. Az autonómiát pedig NEM Bruxelles-ben adják. Ott azt megvásárolni nem lehet! Az autonómia itt dől el Bukarestben, a Parlamentben. Ahhoz pedig nagyon is szükségünk van a Dan Manolăchescu féle emberekre, akik NEM akarnak Koszovót Székelyföldön. Gondolom más felelős politikus sem.
Radu Ciontea-t és Ioan Lăcătuşu-t én is ismerem. Dan Manolăchescu-t egy tálba rakni ezekkel az emberekkel nem lehet(séges). Több alkalommal is szem- és fültanúja voltam Dan kissé bizarr és vehemenciában sem hiányos felszólalásainak, amikor is Ioan Lăcătuşut „tette pontra”, „magyar ügyek” kapcsán. Ahogy eddig, ezentúl sem fogom Dan Manolăchescu-t más kategóriába sorolni mint „Dan Manolăchescu”. Ha pedig magyarokat akar enni vacsorára állok rendelkezésére, bár kötve hiszem, hogy lenne gusztusa ehhez.
Manolăchescu – Antal Árpi – Mădălin Guruianu
Meglepő hogy amióta hárman valahogy a város vezetőségébe kerültek nem hallani román-magyar közéleti cirkuszokról. Legalábbis helyi szinten. Gondoljuk csak végig az előző periódust. Kik fémjelezték? Nem kell felsorolnom hiszen aki Szentgyörgyön élt az elmúlt 15 esztendőben ismeri őket, ha nem is személyesen akkor legalább hírből. Meggyőződésem, hogy Manolăchescu az ő furcsa és bizarr módján így reagálta le az elmúlt hét eseményeit. Nem kis nyomásnak volt kitéve nem csak a két koalíciós párt hanem a média részéről is. Ahogy ismerem, vagy félremagyarázták szavait vagy nem értették meg mondanivalóját.
Ha meg köpködni szeretnék, hát ott van a vécekagyló.
Remélem Dan az elkövetkezőkben is Dan marad.
Furcsa, jóindulatú, temperamentumos, élni akaró emberke.
