Meglepetéssel olvasom, hogy több száz önmagukat civilként meghatározó ember György Attila Liberálisok című írását nehezményezik a Hargita Népe hasábjain.
Néhány megjegyzést tennék én is a két cikkben megjelentekkel kapcsoltban úgy mint okleveles politológus, és úgy is mint liberális érzelmű honfitársuk. (Okleveles politológus, nem másért csak vannak jó néhányan akik beosztásukból eredendően politológusként jelentik be önmagukat, arra alapozva, hogy nekik is lehet politikai véleményük, annál is inkább mivel [politikai]intézmény vagy hivatalvezetők)
Vágjunk bele a sűrűjébe:
1. György Attila mikor Cromwellt emlegeti a liberalizmus ha nem is atyjaként de meghatározó egyéniségeként, egy kis hibát követ el. Nem Cromwell a liberalizmus atyja, se nem markáns szószólója. De hagyjuk az elméletet, a cikk eszmefuttatásában nem igazán tölt be fontos szerepet.
2. Mikor György Attila azt állítja, hogy az SZDSZ nem liberális párt, gondolom sok más a magyarországi politikai életet figyelő szakemberrel együtt, a szerző igazat mond. Főként ha azt a román liberalizmussal hasonlítjuk össze. És itt nem programatikus tervekről beszélek, hanem tényekről és kormányzati tevékenységről. Ha a román liberális párt tartotta magát még kormányzási időben is a liberális alapeszmékhez (az egyén szabadságjogainak tiszteletben tartása, a gazdasági növekedés első számú hajtóereje a személyi találékonyság és munkabírás, kevesebb adó és szociális juttatás, több kezdeményezőkészség és kevesebb protekcionizmus stb.) ugyanez nem mondható el a magyar liberálisokról. Annyi kivételt tettek a liberális gondolkodás kapcsán, hogy székely mondással élve kidobták a csecsemőt a vízzel együtt. Addig tettek engedményeket a szocdemeknek, hogy elveszett a liberalizmus lényege. Az csak a hab tortán hogy a gazdasági fejlődés liberális módszereit elhanyagolva például a homoszexuálisok jogegyenlőségének zászlaját vonták fel, azzal próbáltak szavazatokat szerezni és megmaradni a kormánykörben. Nem csodálkozom hogy a magyarországi sajtó és politikusok az elmúlt évek bal-liberális kormányzatáról beszélnek. Érdekes továbbra az is, hogy az elmúlt négy év román liberális kormányzatát senki sem gondolja, hogy egy kicsit is balos volt. Vajon miért? Madarat tolláról embert barátjáról, tartja a közmondás és érvényes nem csak emberekre hanem szervezetekre, pártokra is.
3. Gondolom fertőzés veszélye állt fenn akkor amikor ugyanarra a következtésre jutottam mint volt padtársam Szondy Zoltán, miszerint az erdélyi magyarság nagy százaléka nem diplomata és ha köpködve fejezi ki véleményét – természetesen valami vagy valaki ellenében - nem szép, de ettől nem kell még csendőrért kiabálni. Bár néhányan tették és nem a köpködésért hanem a bólogatásért.
4. Nyelvújítás korát éljük – gondolom. El eddig én még nem hallottam olyan magyar szóról, hogy gyűlöletbeszéd. György Attila írása (!) kapcsán annál inkább. Nem akarom taglalni, hogy az írás hogyan válik beszéddé. Ebben az új „nyelvújítási” mozgalomban pedig azt fájlalom, hogy nincs meg az a naiv és jóindulatú kecsesség ami például a gőzpöfögészeti tovalöködöncöt megszülte. Pontosabban a jóindulat hiányát sajnálom. Az új nyelvújítók borzalmas, negatív töltésű szavakat találnak ki. Vagy netán valaki mostanság hallott valami szép hangzású szép tartalmat kifejező új szót? Kötve hiszem. Már a gyűlöletbeszéd is büntetőjogi hangzású, mindenki – akinek van egy csepp kis esze – fél, hogy nehogy ráragasszák. Börtönszaga van.
5. Ezzel a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban gyűlt meg a bajom. Mennyiben gyűlöletbeszéd a György Attila írása és mennyiben gyűlöletbeszéd annak a kétszáz valahány aláírónak a levele a HN főszerkesztőjéhez? Pontosabban köpködni nem szabad és a köpködés helyeselése gyűlöletbeszéd … ha egy ember tette, írta. Ha több százan börtönnel, büntetőtörvénykönyvvel fenyegetnek meg egy személyt és azt nyilvánosan teszik, az a nép szava. Vagy tévednék? Pontosítva Miben különbözik György Attila írása és a kétszáz aláíró levele? Véleményem szerint semmiben. Az egyik egy pártot célzott meg és fejezte ki nemtetszését azzal szemben (furcsán az biztos) a mások pedig nyilvánosan fenyegettek egyetlen egy embert. Nehéz eldöntenem hová köpjek.
UI. Olvasgatva az utóbbi napok hargitai fejleményeit igazat kell adnom a HN szerkesztőségének, a lap újságírónak arra nézve hogy valami bűzlik, nem Dániában hanem Szeredában. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ez a gyűlöletbeszédesdi nagyon kapóra jött a hatalomnak, és sajna fel is használta azt. Saját maga érdekében! Természetesen.
