Humánerőforrás-menedzsment … haladóknak

Az elmúlt évtizedben, amikor is Kelet-közép Európa „felfedezte” a humánerőforrás-menedzsmentet és „új szelek” kezdtek fújdogálni a közintézmények háza táján, demokratikusabb lett a munkavállalók alkalmazása és főleg az elbocsátása. Azt alkalmaztak akit akartak és azt rúgtak ki akit akartak (és ez most is így van). Ha netalán valamilyen hasonlóság lenne a ’89 előtti káderosztály praktikái és a humánerőforrás-menedzsment igazgatóság által alkalmazott szabályzat-szerűség között, az csak a véletlen műve lehet.
Egy nagy közintézmény humánerőforrás-menedzsmentjét nem lehet csak úgy ukmukfukk levezényelni. Szabályok kellenek hozzá, de tévedés ne essék nem azért, hogy demokratikus legyen, hanem hogy átláthatóvá váljék. Hogyan lehet ezt megtenni?
Előveszed az alkalmazásokra és elbocsátásokra vonatkozó jogszabályok gyűjteményét (elvégre Romániában csakis egy jogszabály nem vonatkozhat egyetlen egy folyamatra) és alkalmazod azokat. Meghatározod a jogszabály által előírt kritériumrendszert ami szerint alkalmazni illetve elbocsátani lehet valakit. Ezt feltunningolod egy olyan szintre amit – ha lehet – senki se tudjon elérni, hisz a törvény erre feljogosít, ugyanis a minimumot határozza meg nem a maximumot. Ezt figyelembe véve – elvileg – alkalmazáskor mindenkit el kell utasítanod. De a szabályzatban hagysz egy kiskaput. Pontosabban beírod a belső rendszabályba azt, hogy ha nem kapsz a munkaerőpiacon olyan személy aki az általad feltunningolt kritériumrendszernek nem tesz eleget akkor intézményvezetőként, belső határozattal, le tudod engedni a mércét a jogszabályok által meghatározott szintre. De csak azokban az esetekben amit intézményvezetőként jónak látsz.
Vegyünk egy hipotetikus estet. X és Y vizsgáznak egy közepesen megfizetett állásra. Ha X jól tud angolul akkor ez a kritérium feljogosít arra, hogy eltekints az általad felállított szabályokra és úgy határozz, hogy az intézménynek pont erre az angolul tudó munkavállalóra van szükséged. De, ha netalán Y-nak 6 hónappal több régisége van a rendszerben akkor úgy is határozhatsz, hogy pont egy nagyobb „tapasztalattal” rendelkező munkavállalóra van szükséged. Vagyis intézményvezetőként te döntöd el kit alkalmazol és kit nem. Mi több, ez szabályszerű és átlátható.
Ha úgy érzed hogy nem méltányos akkor írj haza, ugyanis a rendszer megtámadhatatlan. És a méltányosság elve csakis a mesékben érvényesül. (To be continued.)

U.I. Hipotetikus eset. Ha a leírtak valamilyen szinten is hasonlítanak egy esetre, az csakis a véletlen műve lehet!