Az elbocsátott egyetemi tanárokról

Aki nem tudná a nyár elején a BBTE vezetősége minden előzetes értesítés nélkül felbontotta munkaszerződését jó néhány kolozsvári egyetemi tanárnak. Köztük van a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék több tanára is: Péntek János, Cs. Gyímesi Éva, Szilágyi N. Sándor. Motivációja a BBTE-nek az volt, hogy az illető tanárok elérték a nyugdíjkorhatárt és menniük kell.
Jogos, mondaná egy kívülálló. „Belülállóként” más véleményem van.

A „személyi” megközelítés: mitől leszünk naggyá?
Három olyan emberről van szó akik az elmúlt 20 esztendőben (és nem csak) mást nem tettek mint végezték dolgukat egyetemi tanárként, gondolkodóként és közéleti személyiségként. Így válhattak az erdélyi magyar tudományosság XXI. századi alappilléreivé. Így lettek ők a NAGY ÖREGEK. Ifjú egyetemi hallgatóként nem értettem egyet velük. Nem is érthettem, hisz más generációhoz és más gondolkodási (divatos szóval) pattern-hez tartozom. De tudásukat, munkájukat és közösség-összetartó erejüket becsültem, becsülöm most is. Munkájuk és hozzáállásuk nélkül sokan nem biztos, hogy magyarként, oktatóként és kutatóként itt állnának ahol állnak. Beleértve engem is. Tanulni lehetett tőlük, és tanulni lehet most is.
Ezért nem értem, hogy miért kellett gyorsan és ukmukfukk távozniuk az egyetemről. Pontosabban tudom, hogy miért de ez még nem gátol meg abban, hogy feltegyem számomra (számunkra) teljesen jogos kérdést.

A „szervezeti” megközelítés: a modern humánerőforrás-menedzsment csapdái és a kontraszelekció.
Három doktorátusvezető egyetemi tanár távozott a BBTE-ről, anélkül, hogy az oktatói utánpótlás – ezen az oktatási szinten – megvalósult volna. Kik azok akik továbbviszik ennek a három embernek a munkásságát, nimbuszát, ami akarva – akaratlanul, kivetítődik arra a karra is ahol tanítottak több évtizeden keresztül? Kik lesznek azok az emberek, akik ezen a szinten folytatni tudják a munkát? Jogos tehát a kérdés: hogyan tovább? Az egyetem vezetőségének lehetősége volt (van), hogy ezt a három oktatót továbbra is megtartsa mint konzulens tanár. De nem tette! Miért? Nem-e pontosan az az emberi tartás, szakértelem és nimbusz okozta vesztüket, ami naggyá tette őket?

Az egész romániai társadalomra jellemzően, sajnos kezdjük újratermelni a totalitárius rezsim majd minden szabályát. Ez nem csak a politikai élet által befolyásolt intézményekre jellemző (minisztériumok, országos ügynökségek), hanem egyre több közintézményre is. A politikai rulett által kinevezett megválasztott kiskirályok irányítása alatt, a közszférában egyre kisseb hangsúlyt kap a szakértelem és az emberség, és egyre nagyobb teret hódít meg a magánérdek és a talpnyalás. Sajna, ha mostanság nem értesz egyet a vezetővel, vezetőséggel menned kell. És kik azok akinek menniük kell? Azok akik emberségesek, szaktudásuk és -tekintélyük van, hisz pont ezek azok a személyek akik veszélyeztetik a vezetőség hatalmát, szervezeti tekintélyét.
Tanulságként legyen két Murphy-törvény:
A szervezeti hatalmat mindenáron meg kell tartani!
A szervezetben ugyanúgy mint a szuper-inkompetenst, a szuper-kompetenst is kirúgják!

UI. Támogatom mindazon kezdeményezéseket amelyek volt egyetemi tanáraink, köztiszteletű nagyjaink visszajutását, visszajuttatását tűzi ki célul a romániai magyar felsőfokú oktatásba és kutatási életbe!